Lehet-e a futás egyfajta meditáció? Ez az írás a saját tapasztalatomból indul, és a nagyobb része arról szól, mi történik a fejünkben, amíg a lábunk dolgozik.

Hol lehet elkezdeni

Minden apró lépésekkel kezdődik, és aki most gondolkodik az életmódváltáson, mozgás nélkül nehezen fog boldogulni. A belépő viszont nem a futás. El lehet kezdeni akár 20 perc intenzív sétával is, majd ezt egyre hosszabb távokra tornászni fel.

Ez a fokozatosság egybevág a szakmai ajánlásokkal. Az Egészségügyi Világszervezet felnőtteknek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású mozgást javasol, és külön kimondja, hogy bármennyi mozgás jobb, mint a semmi, és minden mozgás számít. A séta és a kerékpározás ugyanúgy beleszámít, mint a sport.

Így nemcsak testileg erősödünk meg, hanem lelkileg is. Az otthoni munka időszakában ez különösen látszik, mert olyankor hiányzik leginkább a kimozdulás és a friss levegő.

Mi történik közben az üzemanyaggal

Erről sok egyszerűsített magyarázat kering, ezért érdemes tisztázni, mit tudunk. Terhelés alatt a szervezet két fő üzemanyagot használ, zsírt és szénhidrátot, és a kettő aránya az intenzitástól függ. Alacsony és közepes tempónál a zsír aránya magas, majd egy ponton tetőzik, jellemzően valahol a maximális oxigénfelvétel 52 és 66 százaléka között, edzettségtől függően. E fölött a szénhidrát aránya nő, a zsírégetés abszolút értékben is csökkenni kezd, és a nagyon magas, anaerob küszöb körüli tempónál gyakorlatilag leáll.

Ebből két dolog következik. Az egyik: van értelme a kényelmes, beszélgetős tempónak, mert ott a zsír aránya a legmagasabb. Ezért kocogok én 120-130-as pulzustartományban. A másik viszont az, hogy az izom nem üzemanyag. A terhelés energiáját a zsír és a szénhidrát adja, a fehérje hozzájárulását a vizsgálatok elhanyagolhatónak tekintik. Az a leírás tehát, hogy a szervezet futásnál előbb az izomhoz nyúlna, nem állja meg a helyét.

A testsúly szempontjából pedig nem az arány dönt, hanem az összes elhasznált energia. Egy intenzívebb edzés alacsonyabb zsírarány mellett is több energiát éget el, mint egy rövid séta. Ezért a gyakorlati kérdés nem az, melyik tempó a legjobb zsírégető, hanem az, melyiket csinálod meg rendszeresen.

Egyedül a gondolatokkal

A legerősebb rész nem az élettanról szól. Amikor az ember fut, önmagában van és a gondolataival. Ezt a helyzetet sokan kerülik, mert minél kevesebbet szeretnénk önmagunkkal szembesülni.

Pedig ennek sok jótékony hatása van. Például észrevehetjük, mennyi apró csoda rejtőzik a környezetünkben, ami mellett nap mint nap elmegyünk. A Városliget jó példa. Madártávlatból csak a kopasz fákat látni, ami elsőre lehangoló lehet, de ha süt a nap, megfigyelhető, milyen növények rejtőznek a kopasz fák mellett.

Ha nem megyünk ki, nem vesszük észre.

Közben az ember számot vethet önmagával. Ezek a kérdések futás közben rendszeresen felmerülnek.

  • Mit miért csinálok?
  • Mi a célom?
  • Azért teszem, hogy másoknak megmutassam, képes vagyok életmódot váltani, vagy önmagamért?

Néha eljutunk arra a pontra, ahol tényleg el kell határoznunk önmagunkat. Erről egy következő írásban lesz szó.

Mielőtt belevágsz

Ez a cikk személyes hangú írás, nem orvosi tanács. Ha fennálló panaszod van, gyógyszert szedsz, régóta nem mozogtál, vagy bizonytalan vagy abban, melyik mozgásforma és milyen tempó való neked, kérdezz orvost vagy gyógytornászt. Mozgás közben jelentkező mellkasi fájdalom, szédülés vagy szokatlan nehézlégzés esetén állj meg, és kérj orvosi vizsgálatot.

Források és továbbolvasás

Peric, Meucci és Nikolovski: a zsír felhasználása magas intenzitású terhelés alatt, Sports Medicine - Open, 2016
Egészségügyi Világszervezet, testmozgás: felnőtteknek szóló ajánlások